Még a gyermek születése előtt, 2014 nyarán döntöttük el, hogy végigjárjuk a kéktúra útvonalát, tehát lényegében Máté, a gyermek, mindvégig valamelyikünk szívétől viszonylag kis távolságban utazott. Kezdetben praktikusan a legkényelmesebb helyen, a méhben, később a hasamon, még később pedig a hátamon. Az elsőről nem tudok beszélni, marad hát a többi.

A hason való utaztatása nagyjából a 9 hónapos kora előtti időszakban volt, tehát egy fél éves időszakot ölelt fel. Tekintettel arra, hogy ekkortájt még nagyon sok pelenkát használt és lényegében folyamatosan evett, viszonylag kis túrákat tudtunk csak csinálni.

2015 őszén a gyermek átkerült a hátamra és ezzel indult lényegében a valóságos túrák időszaka. A hátra való rögzítésnek több technikája van, mi a csővázas megoldást választottuk, mert ez hasonlít leginkább egy hátizsákhoz, a gyereknek sok helye van és még pakolni is lehet - sőt kell - alá ill. mögé.

Advertisement

Ahogy egyébként azt kell, kisebb túrákkal kezdtük és egyre hosszabbakkal folytattuk. 2015 őszén megállapítottuk, hogy a mindenféle okokból nagyjából 10km-es túrára vállalkozhatunk, mert annyit bír a gyerek, főleg hidegebb időszakban, amikor az erdő közepén nem nagyon lehet, érdemes pelenkát cserélni.

Illustration for article titled Gyermek a háton

Az már régóta foglalkoztatott, hogy a falumból, a Naszályon keresztül Vácra átmenjünk ez amúgy több mint 10 km. Aztán kiderült, hogy névnapomra egy mecseki túrát kapok, ahol 400m-t kell megmászni és legalább 19 km-t gyalogolni, olyat előtte még nem csináltunk. Ez - mármint a váci túra - tehát egy rákészülés volt a Mecsekre, mert ez is nagyjából 400m-es emelkedőt jelentett. Ami egy kisebb gond volt, hogy innen a Naszály lábáig nincs hivatalos út, de ezt problémát a google, a locus meg némi előtúra segítségével áthidaltuk és megleltük a helyes ösvényt.

Így lett később a mecseki ez első kétnapos, de fix kiindulóponton lévő alvóhellyel bíró túránk. A kéktúra meg csak nem folytatódott.

Advertisement
téliesre öltözve
téliesre öltözve

A folytatását a környéken a Katalinpuszta-Nógrád útvonal jelentette, amikor is már sejtettük, hogy a következő Nógrádtól indul majd. Nógrádtól Nagymarosig, na az egy túra.

Advertisement
Illustration for article titled Gyermek a háton

A hiba

Illustration for article titled Gyermek a háton
Advertisement

A hiba az volt, hogy rosszul mértük fel magunkat. A kétnapos túra úgy valósítható meg Nógrádtól, hogy vagy a Nagy-Hideg-hegyen alszik az ember, vagy Kisinócon. Mi az előbbi választottuk, így viszont egy 12km-es túrát kellett volna teljesíteni, amit rövidnek gondoltunk. Maradt hát, hogy a 2-es számú főúttól indultunk – onnan ahol a busz lerakott – az alvóhelyünkre. A túra végül nem 20, ahogy számoltuk, hanem inkább 24 km-es lett, ami összesen kicsit több mint 1 km emelkedőt tartalmazott, a vége felé súlyozva. És ami eddig csak a rövid túrákon fordult elő, rendesen meg voltunk pakolva. Rajtam a gyermeken kívül a főzőcucc és a kaja meg pár apróság, a feleségemen az alvós, mosakodós cucc volt nomeg persze a másnapi ruha. Ez vízzel, mindennel rajtam kb. 20 kg-ot, a feleségemen 12 kg-ot jelentett. És a víz amúgy pedig kevés volt. A hegyen fölfelé éreztem, ahogy száradok ki, ezért a végén kicsit rövidítettünk is, mert nem csak a fáradtság, hanem inkább a vízhiány okozott gondot.

így eszünk, ha nincs épp más
így eszünk, ha nincs épp más
Advertisement

A hideghegyi turistaszálló jópofa, kissé furcsa kiszolgálással, de egy napig lakható hely. Megjegyzem, hogy egyelőre a sátor cipelése még nem opció, pedig az nagyon jó és tiszta. Ami viszont pozitív, hogy ott fent, mivel nagyjából mindenki gyalog érkezik és fáradt a hangulat is ennek megfelelően üdítő és szabad. És a gyerek is szabad, hiszen az egész napos ülés után le kell dolgoznia a felesleges energiáit, amit folyamatos mozgással abszolvál. Azt hiszem egyébként, hogy többször fog ilyesmi előfordulni velünk mostantól!

Illustration for article titled Gyermek a háton
Advertisement

Igazából azt már este sejtettük, hogy a másnapi nagymarosi végcél az teljesíthetetlen és ez beigazolódott a lefelé való menetkor. Az a helyzet, hogy lefelé sok szempontból rosszabb, mint felfelé, mert bár beszereztem egy túrabotot, hogy az egyensúlyomat javítsam, ez itt nem sokat segített. Annál inkább, mert sokat nehezít egy pattogó gyerek a háton. A lényeg, hogy egy kisebb eséssel megúsztuk ezt, de közel olyan fárasztó volt, mint felfelé. Egyszer egyébként pofára estem Mátéstul még korábban. A nehézséget az okozza, hogy én egy alapvetően könnyű gyerek vagyok, ő pedig egy a tömegem egyharmadát kitevő, magasan ülő és időnként ugráló tömeg, ami teljesen megváltoztatja az egyensúlyomat és a mozgásomat is.

(Itt kell leírnom, hogy a modern fizika összefüggések mit sem érnek élő emberek esetén, ugyanis az alvó ember sokkal nehezebb, mint az ébren lévő, továbbá 0 sebességnél is nehezebb, mint haladáskor.)

Advertisement
Illustration for article titled Gyermek a háton
útelágazódás
útelágazódás
Advertisement

A gyerek a háton viszont amúgy fantasztikus érzés. Mivel 1,5-2 hónapos kora óta lóg rajtam, ezért végigkövettem a fejlődését a folyamatos alvástól, a szuszogáson át, az időnkénti kurjongatásokon keresztül a folyamatos hablatyolásig. Az ilyen kicsi vigyorgó ráadásul a szembejövőket is megmosolyogtatja. Sőt adott esetben még botot is adnak a kezébe, ha szépen néz:

Illustration for article titled Gyermek a háton
Advertisement

És a java még csak most jön! Ajánlom hát minden gyakorló apukának, hogy ezt az időszakot ne hagyja ki, mert ilyen csak egyszer van az életben! Nagyjából 4, talán 5 éves koráig lehet majd cipelni, de akkor már sok saját lábas gyaloglással fűszerezve, nem is beszélve az esetleges második gyerekről, aki ugye már majd nem fér el. Tehát ez talán tényleg egy egyszeri 2-3 éves program, ami megismételhetetlen.

Share This Story

Get our newsletter